Hola ! Soy Zsike

2008. augusztus 27., szerda

reptér

Ferihegy reptérHajnali 3.50.
Peti hozott ki bennünket a reptérre. Persze én egy szemet nem aludtam, így indulok neki a következő napnak és éjszakának is, amikor valószínűleg szintén nem fogok aludni, mivel azt az éjszakát Barca és Leon között vonaton fogjuk tölteni. Van itt internet lehetőség, ezzel is múlik az idő. Éjszaka van. várakozunk, hajnali 5-kor indul a Wizzair Barcelonába, van még időnk, Aludni nem lehet itt már,.a feszültségem óriási, mindig nagyon be vagyok gazolva a repülőút előtt. Talán egy feles segít. Milen előrelátó vagyok !!!! Nem vagyok egy ivós, de erre az eshetőségre hoztam magammal egy kicsi lapos üveget, hogy a bátorságomat feltunningoljam. Azért ez hihetetlen, hogy felnézek az égre, ott egy hatalmas nagy tömegű, több száz tonnát nyomó szerkentyü, tele emberekkel és fenn marad. (legalábbis remélhetőleg) Tőlem km-ekre ott ülnek fenn az égbolton az emberek. És valószínűleg a fele legalább ugyanúgy be van gyulladva, mint én. Hát nem csodálatos ez a világ! Az a baj, hogy mi ezt olyan természetesenek vesszük, amikor pedig mindez csoda. Hihetetlen, hogy az ember mi mindenre képes !!! Nem csak arra, hogy kitalálta és átlátta a fizikai törvényszerűségeket, de azt is, hogy ennek alapján megépítette a repülőgépet, és ki is próbálta, és az embereknek van bátorságuk és bizalmuk arra, hogy mindennap éljenek ezzel a lehetőséggel. Jaj, azt hiszem össze vissza írok mindent, csak, hogy csökkentsem a feszültséget. Most már aztán elég, visszamegyek a többiekhez. Mari és Marika egészen jól viselik a várakozást. A hátizsákjaink már most nehezek, persze most még mindenféle csemegékkel vannak teletömködve, amik hamarosan elfogynak.
Bocs és kösz a türelmet. Jajistenemisteneeeeem............