Miután már egy ideje itthon vagyunk, s van egy kis rálátásunk mindarra, amit átéltünk, én is beleírok egy kicsit. Én Mari vagyok, Erzsi zarándoktársa. Mindaz, amit Erzsi leírt, olyan, mintha én írtam volna, megerősítem. Most csak azért írok, hogy kerek egész legyen, hogy ami még az én tapasztalatom, az is felhasználható legyen másoknak.
Egy kicsit talán mulatságos, hogy a zarándokszállásokon esténként nem is a lelki, spirituális dolgok voltak az első számú beszédtéma, hanem a LÁB. Iszonyatos lábakat lehetett látni, mindenki ragasztott, kenegetett, vízhólyagot kezelt.
Mi hárman voltunk, ebből ketten megúsztuk vízhólyag és lábfájás nélkül. Most közreadom a Titkot, aki készül az Útra és ezt olvassa, tanulhat belőle.
Mindenki elolvashatta az Interneten, az útikalauzban a következőket:
- Meg kell inni naponta legkevesebb 2 liter vizet.
- Mindenkinek volt valami tippje, hogy milyen cipő a jó.
- A vízhólyagok kezelésére megvoltak a tuti módszerek.
- Hogy jó a bot, mert felvesz a terhelésből sokat.
- Hogy masszírozni kell a lábat.
Na jó, köszönjük, ez mind igaz. De ahhoz, hogy tényleg ép lábbal jöjjünk vissza, mindez nem elég. Tehát:
- A cipő, akármilyen is legyen, bakancs vagy edzőcipő, legyen legalább egy számmal nagyobb, mint a láb, mert a mindennapos gyaloglásban a láb megdagad. Én Along márkájú félbakancsban mentem, ez jó, mert Wibram talpú, de nem olyan meleg, mint a bakancs. De Marika zarándoktársunk egy egyszerű edzőcipőben jött, fontos, hogy jó nagy volt a lábára, és vastag zoknit hordott. Tehát a zokni legyen nyári, de puha és vastag. A vékony zokni, ha mégoly szupertúrazokni is, vízhólyagot csinál. Nekem Quechua zoknim volt, ez jó, mert a lábujjak fölött nincs varrás, lábra simul.
- Mindenkinek le van süllyedve a harántja, ezért szuperkönnyű herántemelő betét kell a cipőbe. Ez megakadályozza azt is, hogy lejtmenetben a láb előrecsússzon s a körmök megnyomódjanak. Meg tudom adni a betétes elérhetőségét.
- A hátizsák tényleg nem lehet több, mint 8 kiló! A súly nem a hátnak sok, hanem a lábnak.
- Két bottal kell menni, az egyenletesen tehermentesít, a kézbe nem megy bele a vér, segíti a lélegzetvételt, emel, támaszt. 2o%-ot felvesz a terhelésből.
- Naponta legalább két liter vizet meg kell inni. Különben az inak letapadnak.
- Tapasztalatom: Minden pihenőnél le kell venni a cipőt, a zoknit, kiszellőztetni, megszárítani, a lábat a szarvasfaggyús krémmel nemcsak bekenni, hanem alaposan meg is masszírozni. Utána nagyon kellemes érzés a zoknit felvenni, a zsíros krém megakadályozza a befülledést, a vízhólyagok kialakulását. Én ezt látom a legfontosabb szabálynak.
- Ugyanezt persze a szállásra érkezéskor, fürdés után meg kell tenni, és reggel indulás előtt a lábakat szintén bedörzsölni.
- Minden nap tiszta zoknit kell venni.
- Ha mégis kezdődő vízhólyagot veszel észre, azonnal le kell ragasztani Compeed "második bőrrel", rajta hagyni addig, amíg magától le nem jön, így ki sem alakul a vízhólyag.
Már nem a lábápolással kapcsolatos, de tanulság:
-Menj egyedül! Eltévedni nem lehet, csak a sárga nyilat és a kagylót kell követned, este úgyis van társaság a szálláson, de az egymásrafigyelés elszívja az energiát, nem tudsz magaddal foglalkozni. Persze, jó, ha beszélsz nyelveket.
- Széles karimájú kalapod legyen, az védi a szemedet, a füledet és a tarkódat.
- A szálláson, ha az emeletes ágy alsó ágyán kaptál helyet, vigyázz a lábadra, ráléphetnek a később jövők, akik a felső ágyon alszanak.
Ha felül alszol nézd mg, hova lépsz.
Összességében számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy táj, építészet, út, ember, ételek italok mind harmóniában voltak. Itt, szakrális jelentéssel bíró úton egyedül gyalogolhatsz hetekig teljes biztonságban. Hol van még egy ilyen?
Induljatok bátran, érdemes.
Mari
