Barcelona

Fantasztikus város ez a Barcelona. 1,6 millióan laknak benne. A reptérről bejóve nem túl jó a benyomás, mint minden nagyváros, iszonyú forgalmas, tele autókkal, büdös, meleg, zsúfolt.A vonat, amivel Giron´b¡l bej0tt'nk, vegig ipartelepek k0z0tt j0n, de a termeszet azert szep. De bent a közepén már megérint a varázsa. Hiába nagyváros, hiába a tömeg, a meleg, az utcákat járva izgalmas a város modernitása és ugyanakkor hagyománytisztelete, Gaudi meseszerű és meghökkentő építményei, mindez egy nyüzsgő metropolisz kellős közepén. Hát itt bizony el lehetne hosszabb időt is tölteni. Nem olyan mint más, Európa történelmét öregbítő nagyvárosok, itt minden a jól értelmezett máról szól.Fantasztikus pasi volt ez a Gaudi. Hogy lehet egy emberbe ennyi fantázia? Biztos sok embernek nem tetszik, eddig én sem voltam a modern építészettől elragadtatva, de ez olyan meseszerű, mintha egy Michael Ende regénybe, vagy akár a Harry Potterbe csöppennénk. Itt van a Sagrada Familia, amely a Világörökség része. Több mint 100 éve épül és még mindig nincs kész. Az építkezés alatt sajnos elütötte Gaudit egy villamos, és meghalt, nem tudta folytatni az álmát. MIndenféle építészeti stílus szerepel benne, semmi értelme nincs és mégis fantasztikus. Vagy a Güell park, ami szintén a Világörökség része. Ez egy 1910-es években épült "lakópark, de olyan kacifántosra sikeredett, hogy senki nem akart benne lakni. Ezért aztán maga Gaudi költözött be a családjával. Vagy a két meseház a Casa Batlló és a Casa Milá, amelyeket szintén Gaudi álmodott meg. Egy ötemeletes bérház, ami olyan, mintha Frédi és Béni a nagyvárosban lakna egy puccos kőkorszaki bérházban. ezt a házat tervek nélkül, csak vázlat rajzok alapján építette Gaudi.Egy önálló katalán építészeti stílust szeretett volna megvalósítani, amit ugyan nem sikerült, mert nem talált követőkre, de ugyanakkor egy sokkal nagyobb "győzelmet" könyvelhet el, azt, hogy Barcelona, mint Gaudi városa a Világörökség részévé vált általa. Aztán ott van a La Rambla, a sétáló utca, amit nagyon élvezek, mert nagyon sok jó cucc van a kirakatokban. Sajnos még egy centet sem költhetünk feleslegesen, mert ki van számítva az ellátmányunk, ezért csak bámészkodunk. Habár a cipok egyaltalan nem drágák.Ha marad egy kis pénzünk, talán majd visszafelé elverhetjük itt. Vannak itt mutaványosok, zsonglőrök, majmos emberek és mindenféle népek, arab árusok,ami magában is egy napos bámészkodást megér. Olzan, mintha ay Andrassy ut k0zepso szakaszan csak vasari forgatag lenne, es csak a szervizuton megy egy ket auto. Azért van Barcának régi része is, ami azért nem annyira régi, mondjuk gótikus, de van római városfal és egy 13.században épült katedrális is, amit a 19. századra fejeztek be. A város közepén van a Montjuic (Zsidók hegye) , amire funicularral a kikotobol lehet eljutni. Innen indul fel a libegő, és a hegy tetejéről az egész Barcelona a tenger és a távoli hegyek is látszódnak. Sajnos erre nem volt időnk, lehet majd visszafelé jövet, akkor is eltöltünk itt egy napot. Van itt állatkert és Aquarium,, gyönyörű parkok, zenélő szökőkút,piacok, amire sajnos szintén nincs időnk. Ami még gyönyörű az a szintén világorökség részét képező Szent Pál kórház. Na és a homokos tengerpart bent a városban.
Habár kétségeim vannak a víz tisztaságát illetően, de hát a tenger hullámzik, és az örökös körforgásban reménykedhetünk, hogy a kosz elkerül bennünket, ha visszafele sikerul benne furodni. Hala Miko nagylelklu adomanyanak egz jot kaveztunk a Guel parkban. Kosz Miki, soksyor elhangzik meg kozottunk a neved az ut soran.
Este felultunk a vonatra, szuper helzunk volt olzan szekekkel amit nemcsak hatra lehetett hajtani, de a szñkbol labtarto jott elo ñs hatalmas hely volt a labunknak es a csomagoknak. Ennek ellenere vegigforgolodtuk az ejszakat, mert a legkondi nagyon mukodott.
Hajnalban szalltunk le a vonatrol, most itt irok az Albergoban, ahol reggeliztunk. Meg nem kaptuk meg a credencialunkat (zarandok igazolvanz) addig nem tudjuk megkezdeni az utat.
Sziasztok, nagyon jol vagyunk, csak Mariának mar kezdettol rossz a hatizsakja, de megoldjuk, egzebkent nagzon hosiesen birja a megprobaltatasokat.
Hat akkor syep napot nekunk es nektek is.

reptér

Ferihegy reptérHajnali 3.50.
Peti hozott ki bennünket a reptérre. Persze én egy szemet nem aludtam, így indulok neki a következő napnak és éjszakának is, amikor valószínűleg szintén nem fogok aludni, mivel azt az éjszakát Barca és Leon között vonaton fogjuk tölteni. Van itt internet lehetőség, ezzel is múlik az idő. Éjszaka van. várakozunk, hajnali 5-kor indul a Wizzair Barcelonába, van még időnk, Aludni nem lehet itt már,.a feszültségem óriási, mindig nagyon be vagyok gazolva a repülőút előtt. Talán egy feles segít. Milen előrelátó vagyok !!!! Nem vagyok egy ivós, de erre az eshetőségre hoztam magammal egy kicsi lapos üveget, hogy a bátorságomat feltunningoljam. Azért ez hihetetlen, hogy felnézek az égre, ott egy hatalmas nagy tömegű, több száz tonnát nyomó szerkentyü, tele emberekkel és fenn marad. (legalábbis remélhetőleg) Tőlem km-ekre ott ülnek fenn az égbolton az emberek. És valószínűleg a fele legalább ugyanúgy be van gyulladva, mint én. Hát nem csodálatos ez a világ! Az a baj, hogy mi ezt olyan természetesenek vesszük, amikor pedig mindez csoda. Hihetetlen, hogy az ember mi mindenre képes !!! Nem csak arra, hogy kitalálta és átlátta a fizikai törvényszerűségeket, de azt is, hogy ennek alapján megépítette a repülőgépet, és ki is próbálta, és az embereknek van bátorságuk és bizalmuk arra, hogy mindennap éljenek ezzel a lehetőséggel. Jaj, azt hiszem össze vissza írok mindent, csak, hogy csökkentsem a feszültséget. Most már aztán elég, visszamegyek a többiekhez. Mari és Marika egészen jól viselik a várakozást. A hátizsákjaink már most nehezek, persze most még mindenféle csemegékkel vannak teletömködve, amik hamarosan elfogynak.
Bocs és kösz a türelmet. Jajistenemisteneeeeem............

Utazás előtt egy nappal

Utazás előtt egy búcsú bulira /tökfőzelék, husival/ találkoztunk a barátnőimmel, hogy utána mindenki szerte repüljön Európába (Németo. Luxemburg és én Spanyolo.). Ezen jeles alkalomból Klári barátnőm (donna Klara) felvette szép új spanyol ruháját és eljárt benne egy legyezős flamencót a tiszteletünkre, (mit ne mondjak, feledhetetlen élmény volt) , majd egy rózsafüzért kaptam tőle, hogy "még véletlenül se feledkezzem meg az út során az imádságról".
Rengeteg elintézni valónk van még. Marika hajnalban érkezett Marosvásárhelyről, nem sokat aludt a buszon, kell az az egy nap még indulás előtt, hogy kipihenje magát, mert aztán 2 napig megint nem igen lesz benne részünk. Én meg itt ülök a dobozok tetején kétségbe esetten, hogy hogyan fog lezajlani nélkülem a lakásfelújítás. De közben sejtem, hogy nem megy az olyan gyorsan, mint ahogy azt képzelem. A nagy része biztosan meg fog várni.Este aztán megint egy búcsú buli Marinál, aki valami finomat alkot nekünk, ki tudja mikor ehetünk megint valami rendes kaját.
Utazás előtt próbálunk egy kicsit ráhangolódni az Útra, habár ez most nagyon nehezen megy mivel ezer féle "praktikus" dolog jár az ember fejében. MIndenesetre hiszünk abban, hogy mindaz, ami történik velünk az Út során, a javunkra fog válni, még ha áldozatok árán is.

Talán a legtalálóbb a Zsoltár szava:
A hegyekre emelem szememet:
honnan jön segítség számomra ?
A segítség az Úrtól jön,
aki az eget és a földet teremtette,
Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad,
nem alszik az, aki őriz téged.
Lám, nem alszik, nem pihen,
aki őrséget áll Izrael felett.
Az Úr a te oltalmazód,
az Úr védelmez jobbod felől.
Nappal nem éget a nap,
s éjjel nem árt neked a hold.
Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre.
Az Úr megőriz jártadban-keltedben,
mostantól fogva
mindörökké.

Mindenhonnan árad felém az érdeklődés, a szeretet és az együttgondolkodás, sokan gondolatban velem indulnak el az úton, ami nagyon jó érzés, nem csak azért, mert az én személyem is benne van valahol a dolgokban, mert érdeklődnek, szeretnek, drukkolnak nekem, hanem azért, mert bennük is sikerült felkelteni azt a távoli, titokzatos felé irányuló, önmagunkat kipróbálására sarkalló vágyat. Lehet, hogy ez a vágy csak vágy marad, de ezáltal is gazdagabbá válik a vágyakozó. Az ismerőseim között vannak olyanok, akik egész életükben csak úgy elvoltak, mint a befőtt, éltek egyik napról a másikra, azt ugyan nem mondhatom, hogy célok nélkül, de talán kényelemből, talán a konvenciókhoz való ragaszkodás, talán egy pesszimista, minek az? , vagy ki tudja még milyen okok miatt megmaradtak a maguk kis dagonyájában. De hiszem, hogy minden ember úgy született, hogy benne van a vágy, ami előre viszi, a hajtóerő, hogy szebb, jobb, gazdagabb legyen az élete, hogy megnyíljon előtte a világ, csak bizony sok esetben elnyomjuk ezt magunkban, és megmaradunk a szürke, dolgos hétköznapokban, azzal hogy sem időnk, sem pénzünk nincs kilépni és kürlnézni egy kicsit, hogy mi újság a csigaházon kívül. És irány a Balaton, meg a telek.
Úgy látszik a mai keresztények nagyon elkényelmesedtek.Semmilyen áldozatra nem vagyunk hajlandóak.Nagy kegyesen eljárunk a templomba a kijelölt ünnepeken és esetleg még máskor is, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van a jó Isten segítségére, áldására, megbocsátására és ennyi. Persze mindenki magából indul ki, ez igaz, de bizony ezt látom a környezetemen is. De vajjon mi az az áldozat, amit nekünk hoznunk kell ? Először is nagyon kell figyelnünk magunkat és egy állandó "jó" állapotba kellene kerülnünk, ami már szerintem igenis nagy áldozat. Nem csak úgy elhatározni, hogy na most én jó leszek, és jót teszek - és gyorsan átvezetem szegény vakot a másik járdára, pedig nem is akart átmenni. Nehéz mindenkihez jónak lenni, mindenkit megpróbálni elfogadni, felismerni azt, hogy mit is akar a másik és kilépni a megszokásaimból, kényelmemből és nyitni a másik felé. .............................
Most, hogy zarándokolni indulok, elgondolkodtam, hogy milyenek is a zarándoklataink ?
Először is rövidek. De még azt a rövid időt sem tudjuk Istennek szentelve tölteni, mert meg kell beszélnünk a mellettünk haladóval a világ folyását, hát még ha ismerősöm is az illető, akkor rögtön meg kell tárgyalunk a harmadik - éppen nem jelenlévő - ismerősünk ügyes bajos dolgait , néha elkapva egy előttünk felhangzó énekfoszlányt,belekapcsolódni egy kicsit és így menni, mendegélni. A hosszabb zarándoklatok általában autóbusszal történnek, eszébe sem jut már senkinek, hogy akár Csíksomlyóra, akár Radnára, akár Rómába, Medjugorjéba és a jeruzsálemi Szent Sírról már nem is beszélek - gyalog is lehetne menni, legalább az utolsó etapban, hogy tényleg hozzunk már egy kis áldozatot is, fáradjunk el, szenvedjünk meg azért, hogy elérkezünk és ott lehetünk ezeken a szent helyeken. A székely emberekben még megvan ez a nem is tudom hogy nevezzem, hagyománytisztelet-e csak, vagy valami olyan belső indíttatás, hogy ezt a hosszú, fárasztó, sokszor több napig tartó gyalogos utat ajánlja fel az Úrnak az ő szenvedéseiért. Egyszer mindenkinek részt kellene vennie egy ilyen "keresztalja" indulásában, vonulásában és visszaérkezésében. Én merem állítani, hogy semmihez nem hasonlítható, örök életre szóló ajándékkal jutalmazza meg Isten az érte áldozatot hozó zarándokokat. Vajjon a Szentföldre hogyan zarándokolnak ma a keresztények ? Valószínűleg csak elmennek, megnézik, imádkoznak egy kicsit, vissza a buszba és kész. Igaz, még nem voltam, nem mondhatok ezért igazán véleményt, de valahogy ezért nem is kívánkozom igazán. Milyen jó lenne, ha valaki megcáfolna, és megtapasztalhatnám, hogy nem így van.
Ezen gondolataim nyomán szeretném én elkezdeni ezt a zarándok utat, és minden áldozatomat felajánlani azokért, akiknek ezzel valóban tartozom.

Ellenőrzés

Csak próba !!!!Nem vagyok egy számítógépes zseni, csak ellenőrizni akartam, hogy valóbam működik ez a dolog, és meg tudom-e nyitni angol nyelvű lapról is. Eddig úgy nézem, hogy igen, de most átváltott magyarra hálIstennek.