Már egy hete itthon vagyunk.

Már egy hete itthon vagyunk. Nehezen ment a visszailleszkedés, éjszaka álmomban még most is gyaloglok, ami nagyon jó érzés. Lehet, hogy mégis végig kellett volna csinálnom az egész utat ? Mert valami hiányérzet maradt bennem, ami máris arra hajtja az agyamat, hogy jövőre vagy utána ismét útnak induljak. De az is lehet, hogy most menekülök visszafelé, mivel itthon szörnyű állapotok uralkodnak a lakásfelújítás miatt ? De nem, nem hiszem, hogy ez lenne az oka, sőt, azt gondolom, ez az út megedzett arra, hogy sokkal több mindent elviseljek jó szívvel, mint eddig tettem volna. Csak itthon a való életben minden olyan bonyolult, még ha igyekszem leegyszerűsíteni a dolgokat, akkor is.

A santiagoi zarándok múzeumban találkoztam egy vers idézettel, ami nagyon a szívemhez szólt. Itt most szeretnék a görög költőnek Kavafisznek az egész versével búcsúzni a bloggomtól, mert nekem nagyon sokat mondott. Ahogy a költő mondja Odusszeusznak, hogy járjon bármerre is, lásson minél többet, merítsen minél többet, legyen ott minél tovább, de végső útja haza vezessen Ithakába, az otthonába. Így van ez, menj, láss világot, ismerj meg más kultúrákat, más élethelyzeteket, köss barátságokat, élvezd az út adta örömöket, de minden gondolatod, és minden utad a hazád, az otthonod legyen, ahová mindíg visszatérhetsz és aminek mindent köszönhetsz.

Ithaka

Ha elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti testedet és lelkedet.
A Laistrügónokkal, Küklopszokkal, a
bősz Poszeidőnnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
legyen minél több nyári hajnalod,
mikor - míly hálás örömmel! - először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a főniciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától ?
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.



Kívánom mindenkinek, aki elolvassa ezt a kis írást, hogy jusson el egyszer odáig, hogy tudatosan elinduljon a saját maga Caminóján, bárhol is van az, akár Spanyolországban, akár itt Magyarországon, akár csak saját magában elmélyedve. szánjon arra időt, hogy végiggondolja, mit tudna ezentúl másképpen, jobban csinálni és mi az amit még tudna adni a másiknak, amit eddig még nem tett meg.
Buon Camino !